Szeretett városunk – Bük

Nem akarunk Wikipédia másolat lenni, így nem azzal kezdjük csodás városunk bemutatását, hogy a Kőszegi járás egyik kisvárosa Bük, ami az Alpokalja és a Kisalföld találkozásánál helyezkedik el, hanem inkább kiemeljük azt a nem elhanyagolható tényt, hogy a három település összeolvadásából létrejövő fürdőváros hazánk egyik leghíresebb és leglátogatottabb turisztikai fellegvára. Ezt a státuszt az elmúlt hatvan esztendőben sikerült elérni, mely mögött megannyi fejlesztés, kiemelkedő vendéglátás és mesébe illő közösségi összefogás bújik meg.

Természetesen nem szabad egy ilyen bemutatkozást egyből a közepén kezdeni, pár szóban érdemes megemlékezni a település múltjáról, melyet az 1957-es olajkutatás változtatott meg, és javarészt az ez után következő időszak az, amit minden idelátogató ismerhet.

Történetünk kezdetén honfoglaló őseink a mai Magyarország legnyugatibb táján a Répce folyó völgye mentén három kisnemesi falut létesítettek a Répce folyásával szinte teljesen párhozamosan, mintegy három kilométer hosszan. Bükön és vele együtt az egész környéken a mezőgazdaság volt az uralkodó ágazat, melynek a környék természeti adottságai tökéletes alapot is adtak. Ezt az alapot már a Római korban is ismerték, hiszen a híres Borostyánkő út egyik kiágazása épp Bük felé kanyarodott a korabeli Savaria irányába. Maga a település neve valószínűleg a bükk fanévből keletkezett, ami azért a mai napig rányomja bélyegét a helyesírásra, hiszen rengetegen említik két K-val a fürdőváros nevét. Az első írásos említés a XIII. századból került elő, minden bizonnyal a honfoglalók első említésével.

Igazából nem szeretnénk hosszú taktusokat szentelni a turizmus előtti időszaknak, hiszen a település története oly színes és izgalmas, hogy szinte képtelenség rövid passzusokban megemlékezni róla. A mezőgazdaság és állattenyésztés mentén az 1900-as években már az iparosodás első jelei is megjelentek, a vasúthálózat fejlődésével a település új erőre kapott – cukorgyár és téglagyár is alakult. A folyamatos változás és fejlődés legnagyobb katalizátora az 1957-es szénhidrogénforrások utáni kutatás volt a település határában, Bő és Bük között. Az első negatív hírek és sikertelenség hamar átfordult a lehetőségek gyönyörűen kikövezett útjára, midőn a kőolaj helyett talált forró vízről kapott szakvélemények megerősítették, hogy a fekete aranynál is nagyobb kincset sikerült találni.

A ledugózott kutat 1960-ban szabadították fel és a közel 65-70 méter magasságba felszökő vízoszlop azóta is a település legikonikosabb fényképe címet birtokolja. A 9 000 liter / perc vízhozamú kutat tolózárral lefojtva már kezelhetővé vált az 58 fokos alkáli-hidrogénkarbonátos csodavíz, melyet példaértékű közösségi összefogással és kézierővel egy másfél kilométeres árok segítségével a Répcébe vezettek. Nagyjából a sikertörténet is erre a periódusra datálható, hazánk egyik legnépszerűbb turisztikai desztinációjában ekkor kezdődött el az árokfürdőzés időszaka.  A  szántóföld felett gőzölgő árkot – különösen hétvégente –  megszállta a környék kíváncsi, szórakozásra vagy gyógyulásra váró népe. A víz gyógyító hatásáról szóló pletykák és legendák villámgyorsan szárnyra kaptak és kis idő elteltével már messze földről érkeztek látogatók – ki kerékpáron, ki motorbiciklin vagy akár lovas fogattal, sőt még az akkoriban ritkaságszámba menő személyautókkal is és személyesen akartak meggyőződni a jellegzetes szagú víz okozta pozitív hatásokról. Miután kifürődték magukat, devizsonjuba is töltöttek a gyógyvízből, hogy otthon is élvezhessék a büki csoda hatásait.

Az árokfürdőzést  1962-ben váltotta fel a jelenlegi fürdőkomplexum még ma is működő medencéjének az átadása, ahol már jóval kulturáltabb és a víz minőségéhe illő módon lehetett hódolni a gyógyulás és strandolás szenvedélyének. Miután a vizet 1965-ben gyógyvízzé minősítették, rohamléptű fejlődések indultak meg, mely újabb és újabb medencéket, hévízkutakat és a siker alapjait lefektető négy évszakos nyitvatartást eredményezett. Ezek összessége már az ország három leglátogatottabb települése közé emelte Büköt, és az akkor még kis falu magyar, európai és világhírnévre tett szert. A fürdőtelepen elkezdődtek az első szálloda beruházások, megépült a SZOT üdülő, megépült Magyarország első üdülőszövetkezetet és a „Svéd szálló” is szinetsítette a kínálatot. Az új hotelek segítségével egy sokkal magasabb szintre lépett Bükfürdő, a szolgáltatások palettája és a vendégek elhelyezésének minősége is kezdte ostromolni az európai standardeket.

A rendszerváltás után aztán újabb – grandiózus fejlesztések következtek, majd a 2003-as Széchenyi terv ismételten előre mozdította a fürdőzés fellefvárának tartott Bükfürdő szekerét.

A 2010-es évek után a város  erőn felül teljesítve próbálta leküzdeni a „Bük csak egy gyógyfürdő” sztereotípiát. A paradigmaváltás új szolgáltatásokat eredményezett, a fürdőn a szaunavilág és élményfürdő szekció megerősödése, míg a városban az új lehetőségek (gyermekjátszóház, kalandpark, golfpálya) megjelenése biztosítják már azt az idelátogatók számára, hogy az itt töltött idő kikapcsoló, élménydús és felejthetetlen legyen!